Nem voltam félős típus, de
ettől kicsit berezeltem. Az iskola udvara üresen állt… teljesen üresen.
Halványszürke volt az ég, de már elég későre járhatott az idő.
-Menj csak, csináld! –
kiáltotta egy fiú a nagy tömegből, ami a barátaim körét jelentette.
Az első kapura néztem, amit
hatalmas zörejjel csapott be a szél. Horrorisztikus volt. Mekkora hülyeség ez!
Ki ne merne hajnalok hajnalán, a suli udvarán mászkálni? Semmi nincs itt, csak
ami nappal: a brutálisan nagy focipálya, a kosárpálya és a futószalagok.
-Siess már, Glow! –
hallottam a hátam mögül Jonah hangját, amit alig bírtam kiszűrni a többiek
röhögéséből.
-Részeg állatok! –
motyogtam, célozva ezzel az iskola kapujában álló ’baráti’ tömegre. Mekkora
hülyeségek a fogadások!
Ekkor egy hatalmas morgást
hallottam. El sem tudtam képzelni, hogy mi ad ki magából ekkora hangot, de azt
hiszem ember volt. Hátra fordultam, de senki nem volt már ott. –Tipikus… gyáva
nyulak! – motyogtam és két lépést előre mentem, majd elővettem a bakancsom
szélébe dugott elemlámpát, felkapcsoltam és körbenéztem.
Az előttem lévő fa mögött
motoszkált valami, majd mikor elém lépett, hatalmasat sikítottam.
nekem nagyon bejön a blogod remélem még ma hozod az első részt!!:)
VálaszTörlésnekem js nagyon tetszik! ;) siess a kövivel! :))
VálaszTörlésCsatlakozom az elöttem szólokhoz:3 nagyon tetszik, siess! :D
VálaszTörlés