Violent love. - Második...' /Harry Styles/

Sziasztok! :) nagyon sajnálom, hogy későn jöttem, de zűrös hetem volt, megpróbálom most bepótolni. Köszönöm a kommenteket mindenkinek, továbbra is várom:* jó olvasást, és sietek a következővel :D

Két hét... két hete egy börtönben rohadok, de semmit nem mondanak, és semmit nem tesznek. Őszintén megmondom, hogy azt sem tudom, mivel vádolnak. Egyik reggel itt ébredtem, s amikor azt mondtam nem értem mi van, kinevettek.
-Styles! - kopogtatta meg gumibotjával egy börtönőr a cellámat. Kezdek hozzászokni, hogy úgy beszélnek velem itt, mint egy kutyával.
Felfigyeltem a nevem hallatára. A sötét bőrű nő eltátogott egy "Igazgatónő" féleséget, s én egyből felálltam, és vártam a hölgyet. Rájöttem, hogy biztosan nem egyedül jött. Egy lány volt vele, amit a cellákból kiszűrődő 'bókokból' gondoltam.
Nesztelenül járt, a csendet nem az ő -mint később kiderült- fekete Converse cipője törte meg, hanem az igazgatónő lábbelijének kopogása. Perceken belül a cellám ajtaja elé lépett a harmincas éveiben járó asszony, mellette pedig egy nagyon fiatal lány.
Gyönyörű teremtmény volt. A haja enyhén hullámosan zúdult vékonyka vállaira, arca rettenetesen fehéren csillogott. Sminkje ezzel harmóniában teljesen fekete volt.
-Harry, ő itt Megan Glow! - mutatott a lány felé. Kezemet felemelve intettem, de ő egy milliméternyit sem mozdult. -Azt hiszem magatokra hagylak titeket. - mondta, és kivezette az őrt is.
Csendesen álltunk egymással szemben. Én csodáltam gyönyörű alakját, ő pedig azt hiszem nagyon megijedt.
-Miért? - kérdezte. Hangja remegett. Ó istenem, az a hang... csengett, visszhangzott füleimben. De a kérdését nem értettem. Szemöldököm a magasba ereszkedett, mire közelebb lépett pár lépést, engem a falnak taszított. -Attól, hogy híres vagy nem tehetsz meg mindent... - sziszegte fogai között, s már nyoma sem volt a félős kislánynak.



Szóval majdnem megerőszakoltam egy lányt... egy gyönyörű lányt. És mindezt tőle kellett hallanom, mert két hétig senki nem mondott egy kibaszott szót sem. Fasza.
-Igazgatónő! - kiáltottam oda a hölgy felé, aki éppen egy cella előtt állt. Fejét felkapta, felém fordult. Pár lépést tett felém, és magasba emelte szemöldökét. -Nem lehetne, hogy beszéljek még azzal a lánnyal? - kerestem a nevét, de nem jutott eszembe. Furcsa, de szép neve volt.
A velem szemben álló nő nagyon meglepődött. Nem tudom, hogy ezt nagyon vékony szemöldökének ráncolásán, vagy elképedt arckifejezésén lehetett-e jobban látni, de meglepődött.
-Sajnálom Harry, de az a lány nagyon fél tőled. Bántottad őt, mint testileg, mint szellemileg. - mondta végül. Sajnálkozva nézett, és tudtam, hogy valóban így is gondolja.
Két hete vagyok ide bezárva, ez elég idő ahhoz, hogy kiismerjek szinte mindenkit.
-Köszönöm.. - suttogtam és visszaültem a rozoga emeletes ágy alsó részébe. Behunytam a szemem és próbáltam elaludni. Próbáltam elfelejteni a mai napot, és próbáltam emlékezni rá... mit tehettem vele pontosan?