Nem voltam félős típus, de ettől kicsit berezeltem. Az iskola udvara üresen állt… teljesen üresen. Halványszürke volt az ég, de már elég későre járhatott az idő.
-Menj csak, csináld! – kiáltotta egy fiú a nagy tömegből, ami a barátaim körét jelentette.
Az első kapura néztem, amit hatalmas zörejjel csapott be a szél. Horrorisztikus volt. Mekkora hülyeség ez! Ki ne merne hajnalok hajnalán, a suli udvarán mászkálni? Semmi nincs itt, csak ami nappal: a brutálisan nagy focipálya, a kosárpálya és a futószalagok.
-Siess már, Glow! – hallottam a hátam mögül Jonah hangját, amit alig bírtam kiszűrni a többiek röhögéséből.
-Részeg állatok! – motyogtam, célozva ezzel az iskola kapujában álló ’baráti’ tömegre. Mekkora hülyeségek a fogadások!
Ekkor egy hatalmas morgást hallottam. El sem tudtam képzelni, hogy mi ad ki magából ekkora hangot, de azt hiszem ember volt. Hátra fordultam, de senki nem volt már ott. –Tipikus… gyáva nyulak! – motyogtam és két lépést előre mentem, majd elővettem a bakancsom szélébe dugott elemlámpát, felkapcsoltam és körbenéztem.
Az előttem lévő fa mögött motoszkált valami, majd mikor elém lépett, hatalmasat sikítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése