Violent love. - Nyolcadik... ' /Harry Styles/

Kicsit későn, de újabb résszel jelentkezem! :) remélem tetszeni fog annak, aki olvassa :D jó olaasást! :* 

Fekete magassarkú volt rajta, ami nem nagyon illett a stílusához, de jól állt neki. Hosszú haja copfba fogva lógott feje tetején. A testhez álló kék ruha kiemelte alakját, csinos volt benne.
Meglepődtem, nem tudtam, mit kereshet itt. Itt, nálam.
-Szia. Gondoltam nem nagyon szereted az itteni börtönkosztot, így hoztam neked levest és süteményt. Én csináltam! - hadarta el, mielőtt a kezembe nyújtotta. Meglepődöttségem csak fokozódott még jobban. Miért hozott nekem ételt?
-Köszönöm. - mosolyogtam, miután elvettem a zacskót, amiben a dobozok voltak. Megköszörültem a torkom, és a kis asztal felé biccentettem, így leült a székhez, ami oda volt tolva.
Hálásan pillantott felém, amiért felajánlottam neki a helyet, azt hiszem nagyon fájt a bokája abban a cipőben.
Leültem vele szemben, és vártam, hogy valamit mondjon, de nem állt elő semmivel.
-Miért jöttél? - kérdeztem, mire felpillantott. Az utóbbi pár percben érdekesnek találta a cipőjét, hiszen azt fixírozta... szép lábbelik voltak.
-Éppen bekapcsoltam a tv-t, amikor... amikor te... - kezdte, és tudtam miről beszél. Hallotta, hogy mit mondtam róla. Voltaképpen nem az volt a célom, hogy őt kiengeszteljem. -Komolyan megbántad? - tette fel a váratlan kérdést.
Nem tudtam, mit mondhatnék. Bocsánatot kértem tőle, és hangoztattam, hogy semmire nem emlékszem, de még mindig azt gondolja, egy nem így van.
-Nem is emlékszem semmire. Hidd el, hogy olyan állapotban voltam, amilyenben még soha. Nem ártanék senkinek... főleg nem egy nőnek. - morogtam lehajtott fejjel, majd ez elém tett ételre néztem. Kezdtem megéhezni.
-Azt hiszem, jó ember vagy, Harry Styles... - motyogta, és mosolyogva állt fel, majd sarkon fordult, ki a cellámból.
-Maradj még! - tört ki belőlem, mire visszafordult, és vigyorogva bámult rám. Nem értettem, hogy mi szórakoztatja ennyire.
-Valakinek keresnie is kell! - kacsintott, és végleg elment.



Körbenéztem a hatalmas cellában. Nem érezte magam ilyen egyedül azóta, mióta elköltöztem otthonról és két napig egy embert sem láttam magam körül.
Betettem az utolsó pólót a bőröndömbe és lecsuktam a tetejét. Becipzároztam, majd leemeltem az ágyról. Napjaim nagy részét végiguntam itt, de egy kicsit talán hiányozni fog a béke és a nyugalom. Amint kilépek a épület ajtaján, megint jön a média, a banda és a régi életem.
Imádtam azt az életet, de ez itteni két hónap is hiányozni fog egy kicsit. Persze, mindenki boldog, amikor szabadul a börtönből, és egy teljesen új életet kezdhet.
Hiszen innentől egy új élet vár rám. Soha nem lesz már semmi sem ugyanolyan, mint azelőtt, de talán nem is bánom. És a legfontosabb kérdés, hogy vajon megtalálom-e azt a lányt, aki azóta álmomban kísért. Megtalálom Megan Glowot?