Violent love. - Ötödik...' /Megan Glow/

Sziasztok:) sajnálom, hogy régen hoztam részt, de elég húzós hetem volt. Innentől kezdve viszont rendszeresen hozok a következő fejezeteket :D szóval jó olvasást:*
ui: köszönöm a feliratkozókat, és azt a kedves, kritikás komit, tanulok belőle <3

-Te meg mit keresel itt? - kérdeztem, miután ajtót nyitottam. Éppen a ruhámat igazítottam meg, ugyanis indultam volna a bíróságra, mert kezdődik a tárgyalás... ma ítélik el Harryt.
Nem találkoztam vele körülbelül egy hete. Viszont valamiért azt érzem, hogy látnom kell őt, s kiszabadítani onnan. Címlapok ezrein áll, hogy "A híres Harry Styles börtönben van!". Nem akarok még egy cikket elolvasni arról, hogy valóban megerőszakolt. Baromságot írnak mindenhol.
-Én csak... - kezdte az ajtóban álló fiú, mire kipattantak a szemeim. Vártam, hogy Jonah bármit is mondjon. Kíváncsi voltam, most mit talál ki.
Jonah Miller kiskorom óta a legjobb fiúbarátom. Egy évvel felettem jár, vagyis járt, míg nem csaptak ki a suliból. Az is miatta volt, és a mostani Harrys dolog is. -Sajnálom, Megan! - lépett közelebb, a kezem után nyúlt, de egyből elrántottam azt.
-Mit sajnálsz, Jonah? Ott hagysz egyedül a suli udvarán csak azért, mert a többiek elfutottak! - emeltem fel a hangom, majd mikor észrevettem, hogy kiabálok, elcsendesedtem. -Azt hittem bátrabb vagy, nagyfiú! - motyogtam, majd kiléptem mellette az ajtón, s úgy döntöttem, inkább az autóban várom meg aput.
Csupán hat éves voltam, mikor első osztályban találkoztam Jonahval. Ő akkor másodikos volt, de mindig megértett engem gyermekként és később is. Mindig mellettem állt mindenben, de mikor kirúgtak a suliból, elhidegültünk egymástól. De valamilyen oknál fogva kibékültünk. Majd jött ez a fogadás... soha nem bocsátom meg, hogy ő is ott hagyott egyedül az iskola udvarán azon az éjszakán.
-Jól vagy, kicsim? - kérdezte apu, mikor beült mellém a kocsiba. Bólintottam, mire nyomott egy apró puszit a homlokomra, én pedig elmosolyodtam. Mindig is közel álltam apához, de anya halála valahogy még közelebb hozott minket egymáshoz.
Percekkel később a bíróság előtt parkoltunk le. Nagy levegőt vettem, mielőtt beléptem a hatalmas épültbe.



-Kérem az ügyészt, hogy ismertesse a vádakat! - mondta a bírónő, mire a mellettem ülő fiatalember felállt és a tárgyalóterem másik végébe ment és elfoglalta helyét.
-A vád kiskorú bántalmazása és közszemérem sértés. - mondta röviden. Néhány kérdést tettek fel az ügyésznek, majd engem hívtak a padhoz. A szívem gyorsan vert, a tüdőm nagyon kicsinek tűnt, hiszen alig kaptam levegőt. Rettenetesen féltem. Nem tudom, hogy magamat féltettem a rosszulléttől, vagy talán Harryt a börtöntől. Ez butaság... nem is ismerem őt, de sajnos biztos vagyok benne, hogy remek ember.
-A sértett ügyvédjét kérem a kispadhoz! - mondta a bírónő, mire az ügyvédem elém lépett. Vele szemben ültem, és vártam. Vártam a kérdéseket, miközben a válla felett elnéztem Harryre. A fiú mögött sorakozva ültek le a barátai, az a négy fiú, akivel a mindennapjait töltötte, mielőtt idekerült.
Harryt most először láttam a börtöni ruhán kívül valami hétköznapiban. Fekete farmernadrág volt rajta, sötétbarna cipő, kék csíkos ing és egy fekete zakó. Falfehér arcától eltekintve nagyon jól nézett így ki.
-Igaz, hogy három héttel ezelőtt, június harmincadikán megtámadták magát a Wisnley gimnázium udvarán? - hallottam meg az első kérdést. Az ügyvédre néztem, majd Harryre, aki aprót bólintott. Akarta, hogy ellene valljak, nekem pedig eszem ágában sem volt az ellentétét tenni.
-Igaz. - válaszoltam és becsuktam a szemem. Rengeteg kérdést tettek még fel nekem, ahogy Harrynek is. Természetesen nem tagadt le semmit. Mire vége volt a tárgyalásnak, szemeim kisírtak voltak. Rettenetesen féltem, hogy Harryt sok időre el fogják ítélni, mégis csak olyan munkája van, amit nem oldhat meg egy börtönből.
-Az ítéletet kihirdetjük! - zavarta meg a halk morajlást a bírónő hangja. Hivatali papírt vett a kezébe, majd felolvasta, amit nem rég nyomtattak rá. -A vádlottat, Harold Edward Stylest kiskorú bántalmazásáért és közszemérem sértésért, nyolc napon túl gyógyuló sebek okozásáért, munkája figyelembe vételével két hónap börtönre ítélem.