Hello mindenkinek:) sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam részt, de nem tudtam mi legyen most. Hát végül is itt van a hatodik fejezet. Kicsit talán érthetetlen, de majd hamarosan megtudjátok mi lesz :D jó olvasást, a komikat várom! :*
-Mi van már, haver? - morogta Louis a telefonba, azt hiszem felébresztettem. Aprót kuncogtam, mivel ő soha nem volt az az ember, aki korán kel, vagy szereti, ha felébreszti.
-Segítened kell, nem akarom elveszíteni a rajongóimat! - nehézkes hangon mondtam, Louis pedig felnyögött, miközben gondolom kimászott az ágyból. Szinte láttam magam előtt, ahogy magára kapja a nadrágját, és kisétál a konyhába.
Sóhajtott. Minden egyes nap sóhajtott, mikor erről a témáról beszéltünk. Mindenki tudta, mit tettem. Jobb esetben bent maradhatok a bandában, de még akkor sem biztos, hogy a rajongók ezt akarják. Hogy lehetne megbocsátani egy ilyen súlyos tettet valakinek, akire felnéznek, akiről példát vennének? Sajnos a média mindent teljesen felfújt. Az emberek félni fognak tőlem...
-Nem fogsz elveszíteni senkit! Segítek, mondd a terved, Styles! - hallottam a hangjában a törődést és a biztatást, láttam magam előtt élettel teli vigyorát.
Lassan leültem a kényelmetlen fogdai ágyon és elmondtam legjobb barátomnak a tervemet, amit egyáltalán nem tartott butaságnak. Sőt, megjegyzést is tett arra, hogy fogalma sincs honnan pattant ez a fejembe.
-Srácok, tényleg nagyon hálás vagyok... remélem, egyikőtök sem fogja megbánni. - motyogtam halkan az utolsó mondatot. Féltem, hogy már ők nem szeretnének visszakapni engem. Féltem, hogy örökre vége ennek a tökéletes álomnak, amiben ezzel a négy fiúval lehetek.
-Ne hülyülj már Harry, mi mindannyian ugyanannyira szeretünk téged, mint eddig. És várjuk már, hogy hazagyere! - nevetett Zayn, a többiek pedig helyeslő igeneket harsogtak a telefonba.
Boldog voltam, de egyben ideges is. Mi lesz, ha a rajongók nem öt embert akarnak a One Direction-be, hanem már csak négyet. Mi lesz, ha már elítéltek? Nem tudhatják mi történt... igazából, én sem tudom.
-Hamar eltelik az az egy hónap! - szólalt meg halkan Liam. Ekkor vettem észre, hogy egy jó ideje már nem mondtam semmit, valószínűleg azt hitték letettem.
-Remélem... de higgyétek el nem valami élvezetes. - halk nevetést hallattam. Biztosan tudtam, hogy most ők is együtt éreznek velem. Olyan, mint a testvéreim, mindig olyanok voltak.
-Irány a színpad, Styles! - vigyorgott Louis, amit bár nem láttam, de hallottam. Elmosolyodtam, és izgatottságom egyre nagyobb lett, félelmem tükröződött rajtam, amikor meghallottam a telefonon keresztül a visszaszámlálást. Öt... négy... három... kettő... egy. Vajon mi lesz a vége?
nagyon jó lett!!!siess a kövivel!!:))
VálaszTörlésNagyon tetszik, kovetkezoot hamar ^^
VálaszTörlés