2013. október 26., szombat

Violent love. - Hatodik... ' /Harry Styles/

Hello mindenkinek:) sajnálom, hogy ennyi ideig nem hoztam részt, de nem tudtam mi legyen most. Hát végül is itt van a hatodik fejezet. Kicsit talán érthetetlen, de majd hamarosan megtudjátok mi lesz :D jó olvasást, a komikat várom! :* 

-Louis, kérlek, segíts! - könyörögtem, amint a fiú felvette a telefont. Egy hónap telt el, mióta véglegesen börtönbe kerültem egy ideig. Egy hónapja nem láttam Megant, és még egy hónapig itt lehetek. A telefonomat furcsa módon visszakaphattam, de azt sem használhatom mindig. 
-Mi van már, haver? - morogta Louis a telefonba, azt hiszem felébresztettem. Aprót kuncogtam, mivel ő soha nem volt az az ember, aki korán kel, vagy szereti, ha felébreszti.
-Segítened kell, nem akarom elveszíteni a rajongóimat! - nehézkes hangon mondtam, Louis pedig felnyögött, miközben gondolom kimászott az ágyból. Szinte láttam magam előtt, ahogy magára kapja a nadrágját, és kisétál a konyhába. 
Sóhajtott. Minden egyes nap sóhajtott, mikor erről a témáról beszéltünk. Mindenki tudta, mit tettem. Jobb esetben bent maradhatok a bandában, de még akkor sem biztos, hogy a rajongók ezt akarják. Hogy lehetne megbocsátani egy ilyen súlyos tettet valakinek, akire felnéznek, akiről példát vennének? Sajnos a média mindent teljesen felfújt. Az emberek félni fognak tőlem... 
-Nem fogsz elveszíteni senkit! Segítek, mondd a terved, Styles! - hallottam a hangjában a törődést és a biztatást, láttam magam előtt élettel teli vigyorát. 
Lassan leültem a kényelmetlen fogdai ágyon és elmondtam legjobb barátomnak a tervemet, amit egyáltalán nem tartott butaságnak. Sőt, megjegyzést is tett arra, hogy fogalma sincs honnan pattant ez a fejembe. 



-Srácok, tényleg nagyon hálás vagyok... remélem, egyikőtök sem fogja megbánni. - motyogtam halkan az utolsó mondatot. Féltem, hogy már ők nem szeretnének visszakapni engem. Féltem, hogy örökre vége ennek a tökéletes álomnak, amiben ezzel a négy fiúval lehetek. 
-Ne hülyülj már Harry, mi mindannyian ugyanannyira szeretünk téged, mint eddig. És várjuk már, hogy hazagyere! - nevetett Zayn, a többiek pedig helyeslő igeneket harsogtak a telefonba. 
Boldog voltam, de egyben ideges is. Mi lesz, ha a rajongók nem öt embert akarnak a One Direction-be, hanem már csak négyet. Mi lesz, ha már elítéltek? Nem tudhatják mi történt... igazából, én sem tudom. 
-Hamar eltelik az az egy hónap! - szólalt meg halkan Liam. Ekkor vettem észre, hogy egy jó ideje már nem mondtam semmit, valószínűleg azt hitték letettem.
-Remélem... de higgyétek el nem valami élvezetes. - halk nevetést hallattam. Biztosan tudtam, hogy most ők is együtt éreznek velem. Olyan, mint a testvéreim, mindig olyanok voltak. 
-Irány a színpad, Styles! - vigyorgott Louis, amit bár nem láttam, de hallottam. Elmosolyodtam, és izgatottságom egyre nagyobb lett, félelmem tükröződött rajtam, amikor meghallottam a telefonon keresztül a visszaszámlálást. Öt... négy... három... kettő... egy. Vajon mi lesz a vége? 

2 megjegyzés: